Ismerkedés régen és most

Miért fontos az első benyomás? 

Hogy miért fontos az első benyomás? Mert az emberiség az elmúlt több ezer évben a személyes szemtől szembeni, kontaktus során szerzett élményei alapján ismerkedett, épített kapcsolatokat, és így lettek barátai, párja, szerelme, kapcsolatai. 

Miközben a fizikai térben bolyongunk, a digitális világban élünk

Az elmúlt 10-15 évben azonban a technológia ezt a korábbi módszert teljesen felrúgta.  A  mindennapi valóságunk jelenleg az, hogy az emberi kapcsolataink jó részét a virtuális térben éljük meg. Online váltunk üzeneteket az ismerőseinkkel, barátainkkal, családtagjainkkal, ezen a platformon meséljük el, hogy mi történt velünk. Szünetben, ebéd közben, munka végén, munka után, bevásárlás közben, fodrásznál, stb., sőt, még otthon is ebben a virtuális közegben kommunikálunk. Hazamegyünk és bekuckózunk magunk kis online világába..

De ha minden napunk így telik, akkor jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mikor és hogyan ismerjünk meg új embereket? Olyanokat, akik régen, amikor még a valóságban éltünk (erről van egy egész cikkünk) – az utunkba botlottak, és odajöttek hozzánk vagy odamentünk hozzájuk? Úgy, hogy folyamatosan a telefonunk kijelzőjét bámuljuk, észre sem vesszük azt, akit régen észrevettünk volna. Manapság az emberekre már nem igazán jellemző, hogy odamennek egymáshoz azért, hogy megismerkedjenek. Senki nem vesz észre senkit.

Ami régen hétköznapi volt, ma már extrém

Vannak persze bátrak, akik bevállalják, hogy mégis odalépnek valakihez, aki szimpatikus számukra, és megpróbálnak megismerkedni vele. Azonban az, hogy egy ismeretlen ember megpróbál szóba elegyedni velünk, ma már egy olyan, sokak számára teljesen ismeretlen helyzetet teremt, amelyben a másik oldalon lévők kényelmetlenül érzik magukat. Miért? Mert egész egyszerűen, teljesen elszoktunk attól, hogy odajön hozzánk valaki. Megszoktuk már azt, hogy a virtuális világban élünk. 

Immunisak lettünk a kéretlen messenger megkeresésekre, a társkereső oldalak és appok hamis gyémántot ígérnek egy lassú ismerkedéssel, ahol az első benyomás, jó eséllyel egy kellemetlen tapasztalat lesz! Ez pedig nem egy jó alap az ismerkedésre, mert a több ezer éves ösztönünk kell megvívjon a gondolatainkkal, és az online benyomással szemben… Ha pedig nem jó, amit látunk az első találkozón, azt százszor annyira nehéz jó benyomássá átalakítani, mintha alapból jó benyomást keltenénk.

Ismerkedés

Régen: Az emberi kapcsolatokat a valóságban éltük. Az ismerkedés 95% ban személyesen zajlott. A személyes ismerkedés kialakította az első benyomást. A jó első benyomás megalapozta a következő találkozót, vagy tisztázta, hogy nem húzzák tovább egymás idejét. Így nem vett el felesleges időt: több maradt megtalálni a lehetséges megfelelőt! Az visszautasítás tisztázta, nekem sem tetszik mindenki és én sem vagyok szimpatikus mindenkinek – ami normális. A sok próbálkozás megmutatta, hogy sokat kell próbálkozni ahhoz, hogy megtaláljuk azt, akinek mi is szimpatikusak vagyunk. Ezért sokat próbálkoztunk, ami telejsen normálissá vált: Nomális volt, hogy odajönnek hozzánk, és normális volt, hogy odamegyünk másokhoz. Régen csak ez volt a normális: valakihez odamentünk, ha szimpatikusak voltunk egymásnak, esetleg vezetékes telefonszámot cseréltünk, vagy egyből egy találkozót beszéltünk meg, munka után vagy másnap egy kávézóban stb. Bőség volt, mert mindenki így ismerkedett, így megszokott volt, hogy valaki odajön hozzánk, vagy odamegyünk valakihez. -Szemtől szemben ismerkedtek, sikeresen.

Most:Emberi kapcsolatokat a virtuális térben éljük.Mára elszoktunk a személyes ismerkedéstől.Így nincs első benyomás.Az első benyomás a virtuális térben történik, ami gyakran félrevezető, hiszen szerkesztett, filterezett képeket látunk.Elkezdődött egy hosszú zsákbamacska -ismerkedés.Aminek a végén egy rossz tapasztalat lehet, hiszen lehet, hogy nem az van a kocsiban/étteremben/a találkozó helyén, mint akire te számítottál.Az első benyomás sokszor: katasztrófa.Ez rengeteg időbe kerül.Következmény: figyelmetlenség, rossz munkavégzés, időveszteség, rossz tapasztalatok.Ma az emberek életéhez nehéz hozzáférni: elfoglaltak és elszoktak a hagyományos (és az egyetlen jól működő) ismerkedési formától.Kialakult egy negatív tapasztalat az online térrel szemben és egy illuzióban élünk: Nagynak tűnik a választék, hiszen virtuálisan elérünk rengeteg embert. De! Nincs hozzáférésünk az életükhöz, és nincs is bejutási pont az életükbe.Így viszont magányosan élünk. Online próbálnak ismerkedni, de kevés sikerrel.

Ezért létrejött egy Probléma:

Az ismerkedés többezer éves működő módja helyett, létrejöttek rosszul működő, és egyáltalán nem hatékony, ráadásul rendkívül időrabló megoldások.

Így az átlag ember, akinek van egy baráti társasága(vagy nincs), dolgozik, vásárol, hazamegy… Neki nincs olyan felülete, amin sikeresen, és eredményesen ismerkedhetne…

Női oldalról azért mert:	Férfi oldalról:
furcsa ha valaki odajön hozzánkaz életünket mi is a social médiában éljük valahol: messenegeres beszélgetések kevesebb lett e bejutási pont az életünkbeelszoktunk az ismerkedéstőlha valaki ismeretlenül ránk ír messengeren, azonnal ignoráljuk, már ha egyáltalán megkapjuk, mert rengeteg kellemetlen tapasztalatot szereztünk már (illetlen szavak, dickpic stb.)	elszoktunk attól, hogy oda menjünk valakiheza csajok is elszoktak tőle, hogy odamegyünk hozzájukhiába írunk, nem válaszolnakbuliban kis esélyünk van a komoly kapcsolatot találnimunkahelyén nem zavarhatunk senkit

Nincs honnan meríteni

A 21. századi, gyakorlatilag egyre inkább digitálisan vezérelt életmódnak köszönhetően, azoknak az embereknek a száma akiket újonnan megismerhetünk, nagyon lecsökkent. Csúnyán szólva nincs megfelelő “darabszám” amiből kiválaszthatnánk a lehetséges és legjobb jelölteket. 

Az utcán ugyanis 100-ból 10 ember lesz az, aki valóban nagyon szimpatikus számunkra, és abból 1-2 lesz az, aki valóban illik hozzánk hosszútávon. Ezen kívül, egyedülálló kellene legyen, és pozitívan kellene reagálnia arra, amikor odalépünk hozzá megismerkedni. Sajnos – a fent leírt okok miatt –  ennek az esélye minimális. Ez a probléma ugyan régen is fennállt, csak nem volt még internet és közösségi média, ami elvonta az ember figyelmét az ismerkedésről. Tehát több emberrel kerültünk valódi kontaktusba. Míg manapság csak lapozgatjuk a fotókat, és nagyon sok idő eltelik az első kapcsolatfelvétel, és az első kávérandi között, aminek a vége sok esetben: csalódás.  Erről is van egy rövid cikkünk. 

A probléma az, hogy manapság, ebben a felgyorsult és elfoglalt elektronikus világban, nehéz eljutni azokhoz a számokhoz, amelyekből már jó eséllyel megtalálhatjuk a másik felünket. Ha azoknak a száma nagyon kicsi akikből érdemben és minőségben választhatunk, akkor nagyon lelassul annak a lehetősége, hogy megtaláljuk azt a 10 személyt aki igazán szimpatikus számunkra, és illik is hozzánk. 

Ilyen módon kiválasztani azt az egyet, akivel szerelmesek lehetünk és hosszú távon is el tudjuk képzelni egymással az életünket, szinte lehetetlen. Ehelyett összejöhetünk olyanokkal, akikkel totálisan nem illünk össze, és kicsináljuk egymást.

Mi marad a 21. századi átlagembernek? Munka után vásárlás közben elcsípni azt a személyt, aki szimpatikus, egyedülálló, hasonló értékrenddel és akár érdeklődési körrel rendelkezik, hasonló anyagi szinten van, hasonló céljai vannak, és kölcsönös köztük a szimpátia? Mennyi az esélye ennek? Nem sok. 

Ha biztosabbra akarsz menni, inkább próbáld ki az online rapid randit, ahol rögtön az első kapcsolatfelvétel során megszületik, az a bizonyos roppant fontos első benyomás is. Pont úgy, mint régen, csak a virtuális térben.